Saját gyermekkori tapasztalataim, érzéseim vezettek leginkább a gyógypedagógiai pályára – még el sem kezdtem, de már tudtam, hogy milyen nem leszek… mi az, ami feltétlenül szükséges lesz, ha erre a pályára lépek. Egy gyermeklét félelmei, szorongásai, vágyai, örömei, kiegyensúlyozottsága, hálája már összesűrítve mocorgott bennem: segíteni, nem csak tudásban, hanem lelkileg, érzelmileg is. Érdekeltek az emberek, a sorsok. Mozgatott a segíteni vágyás.

Főiskolás éveim alatt legnagyobb hatással a Gyermekek Házában töltött gyakorlat bírt számomra. A differenciálás, kooperatív, együttműködésre építő technikák, többszintű tanulásszervezés módszereit megismerhettük, gyakorolhattuk a legjobb pedagógusok mintáit követve, velük együttműködésben. Szerencsés vagyok, hogy zárótanításomat is ilyen helyen végezhettem.

A Kalocsai Speciális Általános Iskolában helyezkedtem el a főiskola után. Az akkori igazgató személyében egy óriási hivatástudattal, lelkesedéssel rendelkező igazi gyógypedagógust ismerhettem meg, akinek személyisége a mai napig hatással van rám. Az első találkozásunk után felajánlották nekem az első évfolyam osztályfőnökségét. 1997. augusztus 18-án megkezdtem munkámat Kalocsán – ezek után 20 évig dolgoztam ebben a munkaviszonyban.

1998-tól 2007-ig másodállásban, de „teljes” óraszámban a hajósi Haynald Gyermekotthonban is dolgoztam pszichopedagógusként – délutánonként és hétvégén is. A gyermekek fejlesztése, megsegítése, rehabilitációja mellett a felnőtt dolgozókkal való konzultáció, tanácsadás, továbbá gyermekvédelmi feladatokkal kapcsolatos feladatok, adminisztrációs tevékenységek ellátása is a feladatkörömbe tartozott. Nagyon szerettem a gyermekotthonban is dolgozni: más hozzáállást és szerepet kívánt meg, mint a tanítás.

Első gyermekem születése után már csak a speciális iskolába mentem vissza dolgozni. Anyaságom került első helyre, de munkámat azóta is igyekszem felelősségteljesen végezni. Második gyermekem születése után részben megváltozott működésű és vezetésű iskolába (EGYMI) tértem vissza dolgozni 2012-ben. Így a tanítás mellett utazó gyógypedagógusként Hajósra jártam dolgozni. Közben a fejlesztő-nevelésben is részt vettem, több évig helyileg 4-5 helyre kellett mennem (osztályfőnöki és munkaközösség-vezetői beosztásom mellett, bejáróként). Lelkileg és fizikailag is kimerültnek éreztem magam. 20 év után vegyes érzésekkel munkahelyet váltottam.